Élet fogszabályozóval

A fogszabályzás (ortodoncia) a fogászatnak azon ága, amely az állcsontok és fogak helyzeti rendellenességeinek korrigálásával foglalkozik. Igaz ugyan, hogy a legtöbb fogszabályozást igénylő pácienst leginkább a fogaik rendezetlen állása zavarja, viszont vannak olyanok is, akik más panaszok miatt szorulnak fogszabályosára. Például nem tudnak jól rágni, fájdalmaik vannak, kattog az állkapocsízületük, horkolnak stb. Fontos tudni, hogy a helytelen pozícióban előtört fogak az esztétika mellett a rágókészülék egyéb funkcióit is károsítják: romlik a beszéd, a légzés, a rágás minősége, ami egyéb általános megbetegedésekhez vezethet, valamint állkapocsízületi problémák és fogszuvasodás léphetnek fel.

Mindezeket megelőzni, kijavítani legelőnyösebb gyerekkorban, hiszen akármennyire hihetetlennek is tűnik, a rosszul előtört fogak a gyerek teljes testi, lelki, szellemi fejlődésére kihatással lehetnek. Míg gyermekkorban még van esély maguknak a csontoknak a növekedését is befolyásolni, ami leginkább kivehető készülékekkel történik, addig ez a fejlődés és növekedés befejeztével, már sokkal kisebb mértékben lehetséges. Így a maradó fogak előtörése után már főleg a rögzített készülék használata jön szóba, amelyeknek csontra kifejtett hatása kisebb, viszont az egyes fogak pontos beállítását a csontban ezekkel lehet a leghatékonyabban elérni.

Egyik fontos tulajdonsága a rögzített fogszabályzó készülékeknek, hogy lehetővé teszik a felnőttkori fogszabályozást, amely számos új lehetőséget nyit felnőttek kezelésére is: a gyermekkorban elmaradt fogszabályzó kezelés felnőttkori kivitelezésétől egészen a preprotetikai kezelésekig, azaz az esztétikusabb formában kivitelezhető fogpótlások leletőségének a megteremtéséig.

A szülőnek figyelnie kell a gyermek fogainak a fejlődését is és ha valamilyen rendellenességet tapasztal, ki kell kérni egy szakember véleményét akár már kisgyermekkorban is.

Az első fogszabályozási szűrésnek legkésőbb 8-9 éves korban kell megtörténnie, amikor mind alul, mind felül előtört már a 4-4 metszőfog, illetve az első maradó molárisok. Ha valamilyen csontos rendellenesség tapasztalható ilyenkor, akkor már ebben a korban el lehet kezdeni a kezelést, általában kivehető vagy valamilyen részleges rögzített készülékkel.

Ha ebben az életkorban nem tapasztalható rendellenesség vagy az még nem igényel kezelést, akkor a következő szűrésnek 11-12 éves korban kell történnie, amikor már az összes tejfog kicserélődött és a maradófogak mind előtörtek. Ekkor lehet elkezdeni a rögzített készülékes kezelést, ami addig tart, amíg az összes hibát orvosoljuk.

Nyitott harapás

Teljesen összezárt fogsorok mellet is az alsó és felső fogsor között rés van, ahová befér a páciens nyelve. Ujjszopás, cumizás és az úgynevezett nyelvlökéses nyelés miatt alakul ki.

Keresztharapás

Normális esetben a felső fogsor körülírja az alsót. Keresztharapás esetén egyik vagy mindkét oldalon az alsó fogsor írja körül a felsőt.

Ollóharapás

Az oldalsó fogak szintjén a két fogsor elharap egymás mellett, amiatt, hogy a felső fogsor sokkal szélesebb, mint az alsó.

Fordított harapás

Fordított harapás esetén az alsó fogsor a metszők vagy a teljes fogsor szintjén körülírja a felsőt. Ez leginkább egy öröklött rendellenesség lehet vagy csupán egy rossz szokás következménye.

Előre álló felső fogsor

A felső fogsor fokozott mértékben túlér az alsón, így a felső fogak előre állnak, az alsó állcsont pedig lemarad a fejlődésben. Az ujjszopás, cumizás, szájlégzés tipikus következménye.

Mélyharapás

A felső metszők teljes mértékben elfedik az alsó metszőket, esetleg az alsó metszők a szájpadláson a fogínyre harapnak. Esetenként a felső metszők jellegzetesen befele dőlnek.

Alapvetően két típusú fogszabályzó készüléket különböztetünk meg: a kivehető és rögzített készülékeket. Mindkét típusnak megvannak az indikációs területei és egyik nem helyettesíti a másikat. A kivehető készüléket azért nevezik kivehetőnek, mert a páciens el tudja távolítani a szájából, így jobban tudja tisztítani mind a készüléket, mind a fogakat, viszont a páciensen múlik, hogy mennyit viseli. Értelemszerűen minél többet van a páciens szájában, annál inkább tudja kifejteni a hatását a készülék, így ezt is naponta legalább 10-12 órát kell hordani, tehát nem csak éjszaka! 

A rögzített készülék nagy előnye, hogy a páciens nem tudja eltávolítani, így ez állandóan a szájban van és dolgozik, viszont nehezebb, időigényesebb a tisztítása. A rögzített készülék készülhet fémből vagy valamilyen esztétikus anyagból (kompozit, kerámia, zafír stb.), ez utóbbiak kevésbé feltűnőek és első sorban a felnőttek részére lettek kitalálva, amikor a külső megjelenés sokkal inkább számít. A fém készülékeket színes kiegészítő elemekkel lehet feldobni, ami igen vonzó és népszerű a gyerekek körében.

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, ami elhangzik egy fogszabályzó praxisban. A válasz pedig, hogy ez a rendellenesség súlyosságától, összetettségétől függ, valamint nem utolsó sorban a páciens közreműködőkészségétől. Vannak egyszerűbb és bonyolultabb esetek, amelyek többfázisú kezelést és több típusú készüléket igényelnek. Ilyenkor egy kivehető vagy egy kiegészítő készülékes kezelést követ egy rögzített készülék. Általában véve, egy kezelés kb. 1,5-2 évbe telik, amit sokszor maga a páciens is meghosszabbíthat abban az esetben, ha nem viseli rendszeresen a készüléket, illetve nem vigyáz a készülékére, ami gyakran sérül és javításra szorul.

A fogszabályzó kezelés egy konzultációval kezdődik, amikor a szakorvos a rendelőben megvizsgálja a pácienst, fényképeket készít az arcáról és a fogairól, valamint mintát vesz a fogsorokról. A helyes diagnózis felállításához ezen kívül mindenképp szükség van két röntgenfelvétel elkészítésére (panoráma- és oldalsó koponyafelvétel), valamint helyzettől függően esetlegesen egyéb kiegészítő vizsgálatokra. Mindezek alapján alakul ki a kép a rendellenességről, illetve körvonalazódik a kezelési terv.

Amennyiben a páciens egyetért az orvos által javasolt kezelési tervvel, elkezdődhet a fogszabályzó kezelés, ami több hónapig, évig is tarthat, mialatt rendszeresen kell járni kontrollokra. A készülék behelyezése után általában 5-6 hetente szükséges ellenőrzésre, állításra menni, amikor az orvos megnézi, hogy hogyan halad a kezelés, illetve állít a készüléken. Minden esetben fontos betartani az orvosnak a viselésre, tisztításra vonatkozó utasításait, mert ezek mind a kezelés kedvező végkimenetele érdekében történnek.

Amikor az orvos úgy ítéli meg, hogy a rendellenességet sikerült teljes mértékben kijavítani, a készülék eltávolításra kerülhet. Az aktív szabályzást legtöbb esetben egy retenciós készülék viselése követi. Ez a felső fogsoron általában egy kivehető készülék, amit csak éjszaka kell hordani, az alsó fogsoron pedig egy a fogak belső felén rögzülő drót. Ezeket a készülékeket viszont már csak fél évente kell ellenőrizni és azért van rájuk szükség, hogy megőrizzük az elért eredményt. 

Egy másik gyakran elhangzó kérdés, hogy feltétlenül szükséges-e fogat húzni a kezelés érdekében. A fogeltávolítás nem minden kezelés szerves része. Sok rendellenesség viszont csak akkor orvosolható, ha fogat, fogakat távolítunk el. Erre azért van szükség, mert ilyen esetben a fogak mérete sokkal nagyobb, mint a rendelkezésre álló csontozat. Ahhoz, hogy a fog- és csontmennyiséget össze tudjuk egyeztetni és mivel a csontot csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, a fogakhoz vagyunk kénytelenek hozzányúlni, ami fogeltávolítással jár. Sokszor ezek teljesen egészséges fogak lehetnek, amelyeknek a megtartása az állcsonton hosszú távon sokkal több káros következményt okozhat, mint a feláldozásuk. Nem utolsó sorban fontos tudni, hogy a fogszabályozás céljából eltávolított fogak helye be fog záródni a kezelés során és emiatt a páciens nem fog a későbbiekben fogpótlásra szorulni.